Az első kevert süti - és a századik bejegyzés :)

Csütörtökön  - amikor a hajtovány is készült - kedves Aletta barátnénkkal forraltboroztunk egyet (no meg hennáztunk, nagyon szép lett a hajam :D ) és a bor aljából maradt egy kicsi, pont annyi, hogy már nem volt mit meginni rajta, de ahhoz sok, hogy kilöttyintsük. Lett belőle sütemény.

Forralt boros süti

Hozzávalók: 180 g vaj, 100 g porcukor, 2 csomag vaníliás cukor, 1 csomag sütőpor, 300 g liszt, 4 tojás, 80 g kakaó, egy bögre forralt bor (fahéjas zaccal együtt), 1 csomag fahéj, a forralt borban főzött narancsok; kb 40 g étcsokoládé, 5 kanál  kristálycukor, fél bögre víz, citromlé

A vajat habosra keverem a porcukorral és a vaníliás cukorral. A tojásokat felverem, hozzákeverem a lisztet, a sütőport, a kakaót, az aljával kimért forraltbort, a fahéjat és végül a vajas keveréket. A narancskarikákat feldarabolom (egy harmadát héjastul, a többit a héjáról lebontva) és azt is hozzákeverem a tésztához. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm és előmelegített sütőben 20-25 perc alatt megsütöm - vigyázni kell vele, mert ha készen van, nagyon hamar odakap az alja; nálam is ez történt, így amikor kiborítottam a sütőformából, kicsit meg kellett kapargatni a tésztát. Amúgy tűpróbával és illat után lehet tudni, hogy mikor van készen :)
Miközben a tészta sül, a kristálycukrot főni teszem a vízzel és egy kis citromlével - gyakori kevergetéssel addig főzöm, amíg sűrű szirup nem lesz belőle és bugyborékolni nem kezd. Közben az étcsokoládét pelyhekre vágom és felhasználásig hűtőbe teszem.
A kész tésztát kiveszem a sütőpapírból, majd vékonyan megkenem a forró cukorsziruppal és megszórom a csokireszelékkel. Hagyom langyosra hűlni, majd friss narancsszeletekkel díszítve tálalom - legalábbis az első kockát, mert a többi a tepsiből is eltűnik rekordidő alatt :)

Elkészítési idő: egy és fél óra

A tészta alapja Dunszt Zsolt receptje, de persze ezt is átalakítottam egy kicsit - például arányaiban kevesebb cukrot tettem bele. Az eredmény egy nem túl édes süti lett, szóval még nekem is az ehető kategóriába tartozik :)

És ha már elérkeztünk a századik bejegyzéshez, hadd köszönjem meg ismét, hogy velem tartotok gasztrokalandozásaim kezdetén - akár itt a blogon, akár nálunk egy-egy jó hangulatú vacsorán. Remélem, még sokszor sikerül valóságban vagy virtuálisan vendégül látni és jóllakatni Titeket :)

És persze külön köszönet illeti az én drága Főkóstolómat, aki bíztatott a blogkezdéskor, lelkes olvasója a bejegyzéseknek, egyre szebben fotózza az ételeimet és nem utolsó sorban mindig kér még egy adagot :)