A következő címkéjű bejegyzések mutatása: borjú. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: borjú. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. szeptember 30., vasárnap

Vasárnapi örökzöld megbolondítva

Még volt egy adag borjúhús a fagyasztóban, így - illő vasárnapi étek gyanánt - rántott husi készült belőle. Igazi bécsi szelet akart lenni, úgy, ahogy dukál - szalmakrumplival, hagyományos panírban - de mivel sem krumplim, sem prézlim nem volt itthon, kicsit változott a recept.

Bécsi szelet sóskeksz-panírban, szalmapuliszkával

Hozzávalók: 6 szelet borjúhús, liszt, tojás, sós keksz (most épp Chio), kukoricaliszt, só, bors, szódabikarbóna, pirospaprika

A borjúszeleteket kicsit megpotyolom, majd bedörzsölöm egy csipet szódabikarbónával és a bors-pirospapika-só keverékkel, majd állni hagyom. A kukoricalisztből egy kis adag puliszkát főzök, gyúródeszkára simítom és hűlni hagyom. A múltkor a sógortól kapott sós kekszecskéket egy tálban apróra töröm.
A kihűlt puliszkát ujjnyi csíkokra vágom, forró, bő olajban megpirítom, majd törlőpapírra szedem. A tojást felverem, a hússzeleteket lisztbe, tojásba forgatom, végül a sós kekszecskék morzsájával panírozom és forró olajban gyorsan kisütöm.

Mivel még volt egy kis szilva itthon és legutóbb már felfedeztük, hogy milyen jól talál a borjúhúshoz, ezért megmostam egy pár szem szilvát, félbe szedtem és a frissen kisült bécsi szeletekre tettem. Adtam hozzá egy kis ketchupot is, meglepő módon nagyon finom kombináció lett :)

Elkészítési idő: 1 és 1/2 óra




2012. szeptember 23., vasárnap

Születésnapi ajándék numero 2, egy pici késéssel

El sem hiszem: másodjára ünnepeljük együtt, egy lakásban az én egyetlen Főkóstolóm születésnapját. Tavaly Zolkóval sikerült meglepni a Kedvest, idén - még nekem is meglepetésként - Zsuzsikánk érkezett haza erre a hétvégére, és szerencsére sikerült felcsábítani egy vacsorára. Remélem, nem bánta meg - és még egyszer: boldog születésnapot, Bub!

Szilvával és camembert-el töltött göngyölt borjúszeletek tejfölös krumplipürével

Hozzávalók: fejenként 3 szelet borjúhús (legalább, mert többet is meg lehet enni belőle :) ), mindegyikhez egy szem szilva és egy kocka natúr camembert, só, bors, gyömbér, fahéj, pirospaprika, szódabikarbóna, zöldfűszerek, krumpli, tejföl, vaj, olívaolaj

Elkészítés:

A borjúszeleteket kicsit kipotyolom, bedörzsölöm egy csipet szódabikarbónával (hogy porhanyós legyen) és egy kis saját fűszerkeverékkel (pirospaprika, gyömbér, egy picike csipet fahéj és só). A szilvákat kimagozom, a közepükbe egy kocka camembert-t teszek. A hússzeleteket egy kis vajon gyorsan körbepirítom, kiszedem, kicsit hagyom hűlni, majd beletekerem a szilvaszemeket és fogpiszkálóval megtűzöm őket. Egy kis lisztet összekeverek egy kevés pirospaprikával és zöldfűszerrel, majd ebben a keverékben megforgatom a göngyölegeket. A maradék vajat felengedem egy kis olívaolajjal és ebben egy pár perc alatt mosolygóspirosra sütöm a husikat.
A krumplit megpucolom, felkockázom és főni teszem. Mikor jól megfőtt, leszűröm, villával összetöröm és egy kis tejföllel bekeverem, picit fűszerezem. Tányérra kanalazom, mellé rakom a göngyölegeket; friss paradicsommal díszítem.

Elkészítési idő: 2 óra



Nem, a krumpli nem volt ennyire fehér, bár tény, hogy fehérebb volt a kelleténél - kicsit több tejföl került bele, mint kellett volna. De akkor sem volt ennyire fehér - csak hát az a blicc...