Túrós-paradicsomos rakott hajdina

Bár nem erre gondoltam, amikor azt írtam, hogy megvan az új év első receptje, de azért ez is jól sikerült. Valamit ki kellett már találnom az én legkedvesebb Főkóstolómnak, hiszen újév óta leginkább csak maradékon éltünk - bár tény, hogy bőven volt mit eltüntetni :) Igaz, készült még valami meglepően finom: bundáskenyér kocsonyával (érdemes kipróbálni, eléggé hamis velő íze van, kicsit megborsozva mennyei finom!), de azt a Kedves készítette nekem, hogy egyem a csöpp szívét. Úgyhogy épp itt volt az ideje a viszonzásnak s ezzel együtt a konyhai újévkezdésnek is :)
Minthogy igyekszünk keveset költekezni, így abból kellett dolgoznom, ami a hűtőben-kamrában fellelhető volt - nem bántam meg. Már elég régóta ücsörög két negyedkilós zsákocska hajdina a kamrában s minthogy a laskánk kezd megfogyatkozni, gondoltam, ezzel is kellene végre kezdeni valamit. Így hát az egyik zsák hajdina beleborult a forró vízbe, hogy még pár átalakuláson átmenve ínycsiklandozó módon kerüljön elő a sütőből. Nem csigázlak tovább, íme a recept.

Túrós-paradicsomos rakott hajdina

Hozzávalók: hajdina (egy egészséges, három személyes adaghoz 250 g), liszt, tej, víz, só, paradicsom, tejföl, sajt, burduf- vagy juhtúró (vagy bármi más sóstúróféle, ami szépen olvad), olaj a sütéshez, vaj a kikenéshez

Elkészítés:
A hajdinát bőven sózott, lobogó vízbe teszem, alkalmanként megkevergetve nagyjából 20 percig főni hagyom. Eközben a paradicsomokat (nekem most 3 darab állt rendelkezésemre) felkarikázom, a sajtot lereszelem, a lisztből felerész tejjel és felerész vízzel csirizes palacsinta-alapot készítek (természetesen lehet ütni bele egy tojást is, de csak ha semmiképp nem akarjuk kihagyni - a tészta egyáltalán nem követeli meg). A liszt mennyiségét a hajdina mennyisége határozza meg és az, hogy mennyire szeretnénk tömény hajdinapalacsintát. A palacsinta-alapot lehet fűszerezni, de szigorúan tilos megsózni, a hajdina elég sóssá teszi majd. A közben megfőtt hajdinát - annak, aki nem ismeri: onnan tudjuk, hogy megfőtt, hogy minden hajdinaszem kb. kétszeresére dagad és a barna védőburok felpattan, láttatva a mag fehér húsát - leszűröm, hideg vízzel átöblítem és szép lassan a palacsinta-alaphoz keverem. Ha a massza szépen összeállt, egy picit érdemes megkóstolni, hogy valóban elég sós lett-e, ha nem , most utána lehet sózni.
A hajdinás masszából pár csepp forró olajban közepesen vastag kis palacsintákat sütök - nekem a tegnap kanállal kellett szépen elegyengetni a masszát a serpenyőben, de bevált a módszer. Egy tepsit bőven kivajazok, az aljára egy sor palacsintát terítek, majd bőven megszórom burduftúróval és ráegyengetem a paradicsomkarikákat. (Nekem most egy kis tejfölös vajkrém is került erre a rétegre, szépen elegyengetve, de minthogy ez nem lesz állandó összetevő, nem tüntettem fel a hozzávalók listáján.) A paradicsomokra még egy réteg hajdinapalacsinta kerül, ezt a réteget bőven megkenegetem tejföllel, rászórom a reszelt sajtot és már mehet is az előre begyújtott sütőbe. Nagyjából fél óra alatt megsül, akkor jó, ha a sajt fincsi, ropogós barnára sült a tetején.
Természetesen akinek több hozzávalója van, több réteget is pakolhat és persze a húst sem muszáj kihagyni a menüből - mindkettőnk erős hús iránti hajlandósága miatt a következő adagba valószínűleg nálunk is kerül egy kis darált hús vagy kolbász. :) Én most semmit nem tettem a tetejére, de egy fél kiskanálnyi tejföl és valami zöldfűszer biztos feldobná.

Elkészítési idő (sütéssel együtt): másfél óra

Elöljáróban még annyit elárulok, hogy az a bizonyos beharangozott recept csütörtök estére készül majd el, egy kedves jó barátunk szülinapi vacsorájaként, de addig még egy káposztás lángos-recept biztosan felkerül ide :) Jó étvágyat!