Sajtos-almás csirke háromfajta rizzsel

Nagy bánatunkra ez már egy régebbi recept - azért nagy bánatunkra, mert szívesen elfogyasztanánk most is :) Ez is almás recept, de ha valakinek mondjuk aszalt szilvája van otthon, azzal is kipróbálható - de akkor nekünk is küldjetek egy kis csomag szilvácskát :) Lássuk hát!

Sajttal és almával töltött csirkemell háromfajta rizzsel

Hozzávalók: fejenként két csirkemell (kicsontozva, stb...), 4-5 szem szebbecske alma, sajt (szokásos mértékegység: minél több), kb. fél bögrényi rizs, két-három közepes fej gomba, curry, édes őrölt paprika, só, fűszerek, olaj

Elkészítés

A csirkét kicsit megmosom, leszítatom, kis olajjal (nekem még mindig van félrerakott mézes olajam, de simával is lehet) vékonyan átkenem, kívül-belül befűszerezem és állni hagyom. A gombákat megmosom, ha kell, lepucolom, felkockázom és egy kis vízben megpárolom. A rizset kellőképpen sózva kétszeres vízzel főni teszem. Amíg készülnek, a sajtot lereszelem és a megmosott almákat vékonyka szeletekre vágom (itt üzenem mindenkinek, hogy a héja jó és finom, nem ér eldobni :) ). A csirkemelleket egyenként kiterítem, mindegyikbe teszek egy kicsi reszelt sajtot és egy pár szelet almát, majd összehajtogatom őket - ha kell, meg lehet tűzni fogpiszkálóval. Ez alatt elkészül a gomba és a rizs (ne felejtsük el megkevergetni őket közben); mindkettőt leszűröm. A rizset háromfele osztom, az egyik harmadba belekeverem a gombát (ha nagyon szétesős, kis tejföllel meg lehet "ragasztani"), a másik két harmadot kis curry-val és őrölt paprikával színezem.
A melleket bő olajban mindkét oldalán szép pirosra sütöm - ha kisültek, a fogpiszkálókat könnyedén ki lehet szedni. A kész melleket tányérra teszem, megszórom a maradék reszelt sajttal, mellé pedig fagylaltszedő kanállal szép sorba kis rizsgolyócskákat szedek a három fajta rizsből. A rizsgolyócskák tetejébe almaszeleteket szúrok és már tálalható is :)

Elkészítési idő: maximum egy és egy negyed óra

Jó étvágyat :)

Krumplis buckók darált húsos töltelékkel

Erősen ránk tört a krumpli-láz mostanában, ezért nem csak palacsintában, de minden lehetséges módon igyekeztem krumplival tervezni az ételeinket. Most egy krumplis ravioli-féle készült belőle, bár én inkább buckónak kereszteltem :)

Krumplis buckók darált hússal

Hozzávalók: öt-hat közepes szem krumpli, 2-3 tojás, liszt (amennyit a krumpli felvesz), egy ujjnyi szelet vaj, só, darált hús, tejföl, fűszerek, paradicsomszósz (vagy ha nincs, ketchup), olaj

Elkészítés
A krumplikat megpucolom, ügyes kockákra vágom és sós vízben főni teszem. A darált húst pici vajon megfuttatom, fehéredésig sütöm gyakran megkevergetve. Két-három kanál tejföllel és a paradicsomszósszal felengedem, fűszerezem és még egy kicsit hagyom, hogy összeérjen. Ha nagyon leves, kis prézlivel vagy liszttel lehet sűríteni, de inkább főzzük el a plusz levét, ha csak nem pirul már nagyon a hús. A szószt tálba szedem, hűlni hagyom.
Közben a megfőtt krumplidarabokat is leszűröm és vagy hagyom magában kihűlni, vagy hideg vízzel átforgatva gyorsan langyosra hűtöm. Ezeket is egy tálba szedem, villával áttöröm, amíg kellően krémes nem lesz (ha elég jól megfőzzük a krumplit, pár forgatással teljesen széttörik). Hozzáadom a tojásokat, ezekkel is összekeverem a tésztát, kis darabokban beletördelem a vajat, majd liszttel addig keverem-gyúrom, amíg jól formázható, sima tésztát kapok. Öt-tíz percig állni hagyom, majd kis golyókat formázok belőle, ezeket pedig kézzel, bőven lisztezett deszkán szép vékonyra nyújtom. A közepükbe egy kanál hússzószt teszek, majd a tészta széleit szépen egymásra hajtogatom, kicsit összelapogatom és bő forró olajban 5-10 perc alatt mindkét oldalát kisütöm. Normálisan kis tejfölt tettem volna rá, esetleg fokhagymával bolondítva, de mivel az már nem volt itthon, egy kis maradék fokhagymás majonézzel díszítettem. Egy ekkora adagból olyan 14-16 nagyobb buckó jött ki.

Elkészítési idő: egy és egy negyed óra

Nagyon laktató, a három buckó elég volt egy embernek vacsorára :)

Palacsintatorta újratöltve, Főkóstolói feldolgozásban

Nem is tudom már, hogy hogyan került szóba, de megbeszéltük a Kedvessel, hogy szeretne kicsit főzőcskézni Ő is. Mint egyszerű-de-nagyszerű ételt, a palacsintát ajánlottam Neki elsőre, hiszen az könnyen elkészül és nagyon sokszínűen variálható. Most épp konzervhúsból készült szósszal pakoltuk meg, és biza, nagyon-nagyon finom lett :)
Most tehát (bár tudom, hogy kicsit eső után köpönyeg, hiszen már jó pár palacsintás receptet feltettem ide) a Kedveshez hasonló kiskukták kedvéért ajánlok Nektek egy nagyon alapos palacsinta-receptet és azt is megmutatom, hogy milyen ínycsiklandozó lett az én Főkostolóm első saját készítésű vacsorája :)

Hússzósszal rakott krumplis palacsinta

Hozzávalók: kb fél kiló liszt, kb egy pohár tej, víz, 2 tojás, só, krumpli, ízlés szerint fűszerek, darált hús vagy konzervhús, tejföl, olaj
Elkészítés
A tojásokat egy tálba ütöm, (lehetőleg fa-)kanállal gyorsan összetöröm és kicsit felverem, hogy a fehérje és a sárgája jól összekeveredjen. Egy-két kanál lisztet adok hozzá, azt belekeverem a tojásba, majd ezután hol egy kis tejet, hol egy kis lisztet hozzáadva keverem, mindig úgy, hogy a liszt kis csomóit is szétmorzsoljam és ne legyen kemény a tésztám. Ha a tej elfogyott, de még kellene gyarapítani a tésztát, akkor a továbbiakban ugyanígy adagolva vizet adok hozzá a liszt mellett, addig, amíg elég tésztám lesz. Ha lehetőség van rá, sima víz helyett inkább szódavizet vagy buborékos ásványvizet használok, mert attól könnyedebbé válik a tészta. Ha a tészta elérte a kellő mennyiséget, még addig kavarom, amíg hólyagos nem lesz. Ekkor sózom, ha csak sima palacsintát akarok (minthogy most rakott palacsintának készült, fűszereztük is). Én egy kis (maximum fél kanálnyi) olajat is szoktam keverni a tésztába, igaz, hogy picivel szárazabb lesz tőle, viszont a sütésnél nem kell olajat tölteni alá. Most - minthogy krumplis palacsintának szántuk - két nagyobb szem krumplit nyersen megpucoltunk, lereszeltünk és ezt is a tésztába kevertük. Az elkészült tésztát minden esetben félrerakom, lehetőség szerint negyed-fél órát állni hagyom.

Amíg a tészta áll, előkészíthető a töltelék. Jelen esetben nem akartunk túl sokat bajlódni a hozzávalókkal, ezért egyszerű konzervhúst vettünk. Egy serpenyőbe kis sütőmargarint tettünk (ha nincs sütőmargarin vagy vaj, akkor  természetesen pici olajjal is lehet sütni), ebbe ütöttük bele a konzervhúst kis kockákra vágva. Fakanál hátával kicsit szétnyomkodva, folyamatosan keverve kb öt percig sülni hagytuk, majd kicsi tejföllel és egy nyomintásnyi ketchuppal megkevertük, fűszereztük. hagytuk, amíg még egyszer felrottyan, majd tálba szedtük.
Ezután elővettük a palacsintatésztát - az állás után mindig át kell kavarni a tésztát, hogy lássuk, mennyire sűrűsödött be. Ha nagyon sűrű lett, kis vízzel felhígíthatjuk - akkor jó, ha könnyen, de még egy kicsit nyúlósan csorog a kanálról. A palacsintatésztából fél merőkanálnyi adagonként palacsintát sütöttünk. Normál palacsintánál minél vékonyabbra kell csurgatni, a krumplis palacsintát lehet egy kicsivel vastagabbra sütni. Ahogy egy kisült, rákerült egy adag töltelék, majd megint egy palacsinta és így tovább, míg sem palacsinta, sem szósz nem maradt. A legfelső palacsintát egy kis tejföllel kentük meg. Gyönyörű lett, illatos és finom :)

Elkészítési idő: normálisan egy óra, most legalább kettő volt - mindenki számoljon vele, hogy az első palacsinta-keverés elég hosszúra nyúlhat :)

Nagyon szép...

...és nagyon finom :)

Amúgy - a pontosság kedvéért - hozzá kell tegyem, hogy az egész procedúrában csak a palacsintakeverés végébe segítettem bele ténylegesen, a többi fázisnál csak a számat jártattam :) Szóval a fenti képeken látható csoda teljesen a Kedves érdeme :)

Palacsinta-lasagne virslis töltettel

Csütörtökön egy nagyon kedves barátunk ünnepelte a születésnapját, úgy gondoltuk, kiteszünk magunkért. Minthogy jóbarátunk bentlakásban lakik, nála nem lehetett semmiféle összejövetelt tartani, ezért felajánlottuk, hogy szülinapozzon nálunk. Az ajánlat elfogadtatott, így gőzerővel kezdtük tervezgetni az este ránk tarozó részét - lásd kajafelhozatal. Szerencsére már szilveszter óta várakozik egy csodarecept a tarsolyomban, úgyhogy a főmenüre nem volt gondunk, a tortát pedig seperc alatt kitaláltam - meg is lepődtem magamon. 

Szóval következzék az est menürésze:

Palacsinta-lasagne virslis töltettel

Hozzávalók (egy tálnyi adagra): 6-8 normál méretű palacsinta, virsli (minél több, annál jobb, de legalább 8 szál), paradicsomszósz, fűszerek, sajt, tejföl, vaj vagy zsír a tál kikenéséhez

Elkészítés

2 tojásból, lisztből, tejből és vízből palacsintatésztát keverek, bőven fűszerezem (én són és borson kívül oreganot, pici köményt, citromhéj-reszeléket és édes pirospaprikát tettem bele), majd nagyjából fél óra állás után kisütöm. (Természetesen fel lehet használni maradék sima palacsintát is, de ha lehet, inkább készítsétek el ezt a fűszeres változatot, jobban megy a lasagne ízeihez.) A sajtot lereszelem (legyen jó sok belőle...). A virslit feldarabolom: hosszában négybe vágom, majd karikázom - így elég kicsi, de nagyjából egyforma darabkákat kapok - és kis vajban átpirítom. Ha megpirultak a virslidarabkák, a serpenyőbe öntöm a paradicsomszószt, fűszerezem, mennyiségtől függően egy-két kanál tejfölt és három-négy maréknyi reszelt sajtot keverek bele.

Egy (vagy csütörtök esti esetünkben: két) jénai tálat kivajazok, két-három palacsintát fektetek bele úgy, hogy a tál alja egészen fedve legyen - az sem baj, ha a palacsinták szélei rásimulnak a tál oldalára is. A palacsintákat bőven megkenem a virslis-paradicsomos szósszal, majd befedem egy újabb sor palacsintával - és így tovább, amíg megtelik a tál. A legfelső palacsintákat bőven megkenem tejföllel és megszórom a reszelt sajttal - és már mehet is a sütőbe. Nagyjából fél óra alatt kész van, a sajt most is szép aranybarnán kell mosolyogjon az elkészült lasagne tetején.

Elkészítés idő (palacsintakeveréssel együtt): 2 óra

Sütés előtt...

... és után 

A recept osztatlan tetszést aratott, el is fogyott mind a két tálnyi aznap este (pedig hogy reméltem, hogy marad még másnapra is, legalább csemegének :) ). Talán ezért volt, hogy a torta viszont nem fogyott már annyira, bár ízleni ízlett - azért abból is volt repeta :) De az a lentebbi poszt része lesz :)

Pudingos piskótatorta csokiöntettel és cukrozott narancshéj-díszítéssel

A születésnap második attrakciója volt ez a szemtelenül egyszerű és gyors torta, amit még a kevésbé édesszájúak - lásd: én - is megesznek. Minthogy az egész tortában csak a cukrozott narancshéj az, ami abszolút az én érdemem, arra külön is ki fogok térni, de azért gyorsan leírom, hogy is készült a süti.

Pudingos piskótatorta

Hozzávalók: piskótalapok (legalább három), csokis és vaníliás pudingpor, tej, cukor, étcsokoládé a mázhoz, cukrozott narancshéj

Elkészítés
-- Ha több időm lett volna (meg kevésbé lettem volna lusta...), akkor ez a recept azzal kezdődne, hogy készítsük elő és süssük meg a piskótát. De most nem voltam ennyire ügyes (pedig mindenkinek ajánlom, az otthoni tészta mindig jobb :) ), úgyhogy a bótban vettünk piskótalapot... Mélységesen szégyellem magam, következőben jobb kislány leszek... --
Egy kerek tortaforma aljára lefektetek egy piskótalapot. Elkészítem a csokis pudingot az utasítások szerint, majd egyenletesen ráöntöm a piskótalapra - a legjobb középre önteni, szépen, egyenletesen fog szétterülni. Kicsit hagyom, hogy tudjon megdermedni, majd ráborítom a második piskótalapot. Elkészül a vaníliás puding, rá a piskótalapra, elegyengetem, hagyom dermedni, leborítom a harmadik piskótalappal és gyorsan hűtőbe teszem.
Legalább négy óra állás után előveszem, óvatosan leveszem a tortaforma oldalát. Egy kis lábosban pici tejjel étcsokoládét olvasztok (nálam most volt ebben egy kis turpisság, mert épp aznapra ért meg a narancshéj, úgyhogy a csokit abban a lábosban olvasztottam, amiben azelőtt tíz perccel kandíroztam a narancshéjakat. Finom lett nagyon a bevonat, kicsit olyan, mint a narancsdarabos csoki - de ez azért általában nem kivitelezhető :) ), annyit, amennyi kényelmesen befedi a tortámat. A csokoládét is a torta közepére öntöm, hagyom jól szétterülni, majd egy kenőkéssel óvatosan elegyengetem, hogy az oldalára folyt csíkok is egybeolvadjanak. Ezután a torta ismét a hűtő rabja lesz pár órára. Tálalás előtt egy kicsivel előveszem, feldíszítem a narancshéj-darabkákkal, felgyertyázom és már köszönthetjük is vele az ünnepeltet: még egyszer boldog születésnapot, Ernő!

(... és igen, Ernő barátunk valóban ilyen nagyon szemtelenül fiatal :) )

És akkor a kitérő: 
Cukrozott narancshéj

Hozzávalók: minél több narancs lebontott - vastag - héja, cukor, víz és még több cukor

A kellően vastag narancshéjakat feldarabolom, lehetőség szerint megtisztítom a fehér részüktől és vízbe teszem. Nagyjából 4-5 napig áztatom napi (legalább) két vízcserével, hogy a keserűsége kiázzon. A kiáztatott narancshéjakat vékony szeletekre vágom, cukorral rétegezve lábosba rakom (nagyjából annyi cukor kell, amennyit a narancshéj nyom) és felöntve annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, főni teszem. Időnként megkeverve addig főzöm, amíg a víz lefő róla és csak a szép, szirupos naracshéj-darabkák maradnak. Ezeket aztán kiskanállal szétválasztom, egyenként kristálycukorba görgetem és két-három nap alatt kiszárítom.
Mint írtam is, jelen esetben aznap készült el a narancshéj, amikor a torta - így is lehet fogyasztani (csak legalább három órát száradjon), viszont ahhoz, hogy  tartós legyen, kellően ki kell szárítani. Ezt a legajánlatosabb egy jól szellőző dobozban tenni, majd a kész narancshéjakat egy jól záródó dobozban tárolni. Így elvileg bármeddig eltartható, bár gyakorlatilag sokat rövidíthet az élettartamon egy édesszájú társ :)

Káposztás lángos

Egy hosszú, városban töltött délután kénytelenek voltunk valami üzleti kaját vásárolni, mert hazajönni - s pláne főzni valamit - nem volt idő. Irány tehát a kisbolt, ott is a pékárus részleg, káposztás palacsinta leemel, fizet, eszi, szereti. Vagyis ez mind csak rám vonatkozott, mert a Kedves perecet vett - és mint kiderült, nem ismerte a káposztával töltött palacsintát-lángost-bármit. Ezt pótolandó másnapra gyorsan elkészült egy nagyobb adag káposztás lángos; finom lett, a Kedves is megszerette, úgyhogy még készül majd.

Káposztás lángos

Hozzávalók (egy nagyobb adaghoz): kb fél kiló liszt, 2.5 dkg élesztő, kb fél bögre tej, só, bors, cukor, tejföl, káposzta, olaj

Elkészítés
A káposztát megtakarítom, apró darabokra vágom és rétegenként megsózva lábosba teszem. Felengedem annyi vízzel, amennyi elfedi, majd főni teszem.
Az élesztőt a fél bögre langyos tejben egy pici cukorral és csipetnyi liszttel felfuttatom. A lisztet nagy tálba téve hozzákeverem a felfutott élesztőt, kicsit sózom, majd egy-két kanál tejföllel és nagyjából egy pohár langyos vízzel puha, könnyen foszlós tésztát gyúrok belőle. Konyharuhával letakarva nagyjából duplájára kelesztem. (Érdekes módon a netes receptek között (ugyanolyan tésztához) ajánlottak meleg helyen való kelesztést és hűtőben való tárolást is. Én az előbbit gyakoroltam, mint általában a kelt tésztáknál, hatásos volt. Következőben majd kipróbálom a hűtőset is, bár kicsit furcsa...)
Az időközben megfőtt káposztát leszűröm, lecsepegtetem, majd kis olajban (vagy ha van, vajban) átpirítom. (Most nekem nem volt elég türelmem rendesen átpirítani, ennél egy kicsit jobban kellene, de így is nagyon finom lett :) ) Tálba téve borsozom, ha kell, még sózom, esetleg pici tejföllel megkeverem. A megkelt tésztát nagyjából egyforma darabokra szaggatom, kézzel nyújtom (óvatosan, mert ha jó a tészta, akkor nagyon könnyen szakad) nagyjából fél centisre és bőven (nagyon bőven...) lisztezett lapra teszem. A tészták közepébe káposztát teszek, összehajtom őket és összenyomogatom a szélüket, majd forró olajban 3-4 perc alatt készre sütöm. Én a kisült lángosok tetejét megkentem egy kis tejföllel és darabos sót szórtam rá, szép lett és finom :)

Elkészítési idő: 2 és 1/2 óra (a káposzta dinsztelését és a tészta kelését is beleszámolva)

Szépek, mosolygósak...

Kicsit sápadt a káposzta, de azért finom :)

Túrós-paradicsomos rakott hajdina

Bár nem erre gondoltam, amikor azt írtam, hogy megvan az új év első receptje, de azért ez is jól sikerült. Valamit ki kellett már találnom az én legkedvesebb Főkóstolómnak, hiszen újév óta leginkább csak maradékon éltünk - bár tény, hogy bőven volt mit eltüntetni :) Igaz, készült még valami meglepően finom: bundáskenyér kocsonyával (érdemes kipróbálni, eléggé hamis velő íze van, kicsit megborsozva mennyei finom!), de azt a Kedves készítette nekem, hogy egyem a csöpp szívét. Úgyhogy épp itt volt az ideje a viszonzásnak s ezzel együtt a konyhai újévkezdésnek is :)
Minthogy igyekszünk keveset költekezni, így abból kellett dolgoznom, ami a hűtőben-kamrában fellelhető volt - nem bántam meg. Már elég régóta ücsörög két negyedkilós zsákocska hajdina a kamrában s minthogy a laskánk kezd megfogyatkozni, gondoltam, ezzel is kellene végre kezdeni valamit. Így hát az egyik zsák hajdina beleborult a forró vízbe, hogy még pár átalakuláson átmenve ínycsiklandozó módon kerüljön elő a sütőből. Nem csigázlak tovább, íme a recept.

Túrós-paradicsomos rakott hajdina

Hozzávalók: hajdina (egy egészséges, három személyes adaghoz 250 g), liszt, tej, víz, só, paradicsom, tejföl, sajt, burduf- vagy juhtúró (vagy bármi más sóstúróféle, ami szépen olvad), olaj a sütéshez, vaj a kikenéshez

Elkészítés:
A hajdinát bőven sózott, lobogó vízbe teszem, alkalmanként megkevergetve nagyjából 20 percig főni hagyom. Eközben a paradicsomokat (nekem most 3 darab állt rendelkezésemre) felkarikázom, a sajtot lereszelem, a lisztből felerész tejjel és felerész vízzel csirizes palacsinta-alapot készítek (természetesen lehet ütni bele egy tojást is, de csak ha semmiképp nem akarjuk kihagyni - a tészta egyáltalán nem követeli meg). A liszt mennyiségét a hajdina mennyisége határozza meg és az, hogy mennyire szeretnénk tömény hajdinapalacsintát. A palacsinta-alapot lehet fűszerezni, de szigorúan tilos megsózni, a hajdina elég sóssá teszi majd. A közben megfőtt hajdinát - annak, aki nem ismeri: onnan tudjuk, hogy megfőtt, hogy minden hajdinaszem kb. kétszeresére dagad és a barna védőburok felpattan, láttatva a mag fehér húsát - leszűröm, hideg vízzel átöblítem és szép lassan a palacsinta-alaphoz keverem. Ha a massza szépen összeállt, egy picit érdemes megkóstolni, hogy valóban elég sós lett-e, ha nem , most utána lehet sózni.
A hajdinás masszából pár csepp forró olajban közepesen vastag kis palacsintákat sütök - nekem a tegnap kanállal kellett szépen elegyengetni a masszát a serpenyőben, de bevált a módszer. Egy tepsit bőven kivajazok, az aljára egy sor palacsintát terítek, majd bőven megszórom burduftúróval és ráegyengetem a paradicsomkarikákat. (Nekem most egy kis tejfölös vajkrém is került erre a rétegre, szépen elegyengetve, de minthogy ez nem lesz állandó összetevő, nem tüntettem fel a hozzávalók listáján.) A paradicsomokra még egy réteg hajdinapalacsinta kerül, ezt a réteget bőven megkenegetem tejföllel, rászórom a reszelt sajtot és már mehet is az előre begyújtott sütőbe. Nagyjából fél óra alatt megsül, akkor jó, ha a sajt fincsi, ropogós barnára sült a tetején.
Természetesen akinek több hozzávalója van, több réteget is pakolhat és persze a húst sem muszáj kihagyni a menüből - mindkettőnk erős hús iránti hajlandósága miatt a következő adagba valószínűleg nálunk is kerül egy kis darált hús vagy kolbász. :) Én most semmit nem tettem a tetejére, de egy fél kiskanálnyi tejföl és valami zöldfűszer biztos feldobná.

Elkészítési idő (sütéssel együtt): másfél óra

Elöljáróban még annyit elárulok, hogy az a bizonyos beharangozott recept csütörtök estére készül majd el, egy kedves jó barátunk szülinapi vacsorájaként, de addig még egy káposztás lángos-recept biztosan felkerül ide :) Jó étvágyat!